Harmadik rész - Magyarország!

Az út közben rengeteget járt a szánk. Főként Bill-é. Pont ez volt benne az aranyos. Ahogy beszél, a hangja, a mosolya, és a külsejével az egész összhangban volt. Nem győztem forgatni a fejem, úgy elvoltunk.
Már fájt a szám a nevetéstől és már sajgott az ülepem a sok üléstől. Engem az zavart a leginkább, hogy Tom nézett. Bársony-tól hallottam, hogy Tom és Georg inkább a "mindenkit felkúr" fajtából való, Bill-lel és Gustav-val ellentétben.
De Georg nem nézett ÚGY. De nem törődtem Tom-mal különösebben. Egyszer-kétszer zavarba jöttem, kinem esett volna zavarba, ha egy ilyen gyerek néz ÚGY rá?!
De nem is csodálom, hogy így megnézett, mert volt olyan, hogy megszólítottam, ő meg a fejemnél egy picivel lejjebb nézett.
De attól még könnyen kezeltem a helyzetet. Meg egyébként is. Hosszú, szőke hajam van, kék szemem és formás testem. Nincs olyan ember, aki nem nézne meg egy ilyen nőt. Vagyis, anyu ezt mondta.
Mióta elkezdett kialakulni a nőiességem, azóta szinte minden férfi megnéz, többen utánam is fordulnak.
Szóval én már megszoktam, hogy megnéznek, esetleg fantáziálnak rólam.

Nagyon kedvesek voltak egész végig.
-Jajj, hogy elment az idő.-sóhajtottam, mikor leszállt a gép.
-Jó társaságban gyorsan telik az idő, nem?-állt fel utánam mosolyogva Tom, miközben én megigazítottam a ruhámat.
-De.-mosolyogtam, végül mindenki felállt és végül kijött David.
-Haza tudsz menni?-tudakolta.
-Nos ...-vakartam tarkóm.-Az igazság az, hooogy. A telefonomat ellpoták.-vallottam be kínosan.
-Ellopták?-kérdezték a Kaulitz-ok egyszerre.
-Igen, ellpoták.-sóhajtottam.-Egyszer letettem egy gyorskajáldában valahova, máskor pedig nem találtam sehol. Végül a pultos bevallotta, hogy volt ott egy nagyon furcsa viselkedésű pasas. Biztos az lopta el. Dehát, majdcsak spórolunk egy másikra.
-És nincs semmi se megbeszélve?-tudakolta David.
-Nincs.-ráztam a fejem. David aggódva nézett rám, majd a fiúkra.
-Akkor, muszáj lesz kibírnod velünk egy ideig.-ölelt át a nyakamnál és úgy tartottunk kifele.
-Tessék?-álltam meg.
-Addig velünk kell maradnod, míg közeli telefonhoz nem jutunk, ahonnan felhívhatod a szüleidet.-mosolygott, mire én bólintottam, s mentünk tovább. Kivettük a csomagjainkat, majd vonultunk is.
Rengeteg, de rengeteg visítozó lány volt ott, minket meg körülvettek a testőrök. Én kaptam szemüveget Tom-tól és belekellett karolnom,
nehogy elszakadjak tőlük. Tom persze ettől elvigyorodott, én meg hát, nem tudtam mit tenni.

-Ehh ... eez ... eeeez.... ez valami őrületes.-mondtam kitágult pupillával.
-Kemény, mi?-emelgette szemöldökeit Tom, amitől észrevettem, hogy még mindig őt karolom át. De mégha elis akarnám engedni, akkor se tudnám kiszabadítani a karom az övéől, mert magához szorította. Épp úgy, hogy jól essen, de ne fájjon.
Felvonultunk egy buszhoz, ahol átadtam Tom-nak a szemüvegét és VÉGRE elengedte a kezem.
Akkor most megyünk a hotelhez. Nem vagyok pesti lány, csak négy évig éltem itt. Egy hotelben sem voltam. Egész életemben pusztán két szállóban voltam, de semelyik sem volt Budapesten.

Bevonultunk a hotelbe, David bejelentkezett, s sajnos nekem nem tudott szobát foglalni, mert annyian voltak, szóval megkéne szállnom valamelyik fiú szobájában. Na igen. Ez volt a baj.
Valamelyik FIÚ szobájában kellett volna megszállnom. Ha mondjuk női énekes lenne a banda élén, akkor nemis lenne gond.
De a full banda pasi. Talán Gustav-nál kéne. Ő olyan csendes ... de pont ezért lenne unalmas. Talán Bill-nél? Igen, Bill-nél fogok megszállni. Márha, nincs ellenvetése.
-Ömm ... Bill!-kopogtattam az ajtaján, kezemben a bőröndömmel.
-Igen?-nyitott mosolygósan ajtót, mire nekem akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.
-David nem tudott foglalni nekem szobát, mivel nincsen több, szóval ... az lenne, hooogy ...-vakartam a tarkóm zavartan.
-Jaah értem!-szólalt meg hangosabban,s kedvesen felnevetett.-Valamelyikünknél megkéne szállnos, igaz?-tudakolta.
-A-ha.-ráztam fejem szégyenlősen.
-Nyugodtan legyél nálam.-tárta ki jobban az ajtót.-Gyere csak.-invitált be.
-Kösz.-mondtam lehajtott fejjel, mivel iygekeztem leplezni a rákvörösségem. Férfival voltam rengeteget egy szobában. Mármint ... a pasijaimon kívül. Bátyámhoz, mikor kisebb voltam, s vihar volt, mindig átmentem hozzá és vele aludtam, vagy vele együtt daloltunk, olvastunk és beszélgettünk. milyen kár is, hogy felnőtt. Bárcsak ő meg én, mint a kicsik, ikrek lennénk.
Akkor nem lenne köztünk ennyi időtávolság, s nem kellett volna elköltöznie tőlünk. Mondjuk, nem is kellett volna, de ő mindenáron önálló életett akart. Mindig is egy makacs öszvér volt. Egy KEDVES makacs öszvér.
-Szerintem én a földön alszom.-jelentettem ki.
-Neeem, nem.-legyezett két kezével Bill.-Erről szó sem lehet. Majd éna lszok a földön, te pedig az ágyamon.
-De ...-igyekeztem ellenekzni, de félbeszakított.
-Nincs semmi de.-mondta határozottan.-És vita lezárva.-tette fel a bőröjdöme az ágyra.
-Pedig még belese kezdtünk.-műdurciztam vigyorogva.
-Nah! Ült le mellém és fogta a távirányítót, majd bekapcsolt a TéVét.-Szóval nekük holnap lesz a koncertünk. Még utána maradunk egy kicsit, de biztos holnap lesz a koncertünk.-mosolygott.-Nem tudom ... ha lehetne. Itt maradnál velünk?-tette fel a kérdést.
-Hát persze!-mosolyogtam.-Sőt! Én nagyon szívesen megmutatném nektek a várost.-lelkendeztem és hátradőltem az ágyon.-Igaz, hogy csak négy évet voltam itt.-mutattam a számot kezemen.
-Igen, igen, tudom.-legyintett mosolyogva.-Egyébként ... nem kéne felhívni a szüleid?
-JAJJA DEHOGYISNEM!!-ugrottam fel vízszintesből függőlegesbe és elkezdtem kapkodni.-Mindjárt jövök!-szóltam, majd avva a lendülettel kiviharoztam.
-Szija Tom!-köszöntem rá a rasztázott hajúra, aki mellett gyors elsuhantam és futottam le a portára, ahol David jóízűen flörtölgetett a recepciós csajjal. Bizonyára tud a nő németül ... vagy angolul?
-Elnézést, hogy félbeszakítom a kellemes társalgást.-szóltam közbe angolul.-Felhívhatnám az édesanyámat?-tudakoltam a nőtől, majd David-től.
-Persze.-szólt a csajszi, majd elővette a vezetékes telefont.-Szám?-tudakolta, én pedig lediktáltam.

~Hálo?-szólt bele a telefonba édesanyém hangja.
~Szija, anyu!-köszöntem neki.
~BÍBORKÁÁÁM!!-szót bele hangosan.-Richárd! Megvan a lányunk!-hallatszódott,a hogyan hátraszólt apunak.-Mégis miért nem vetted fel kislányom? Hol vagy? Már rég itthon kéne lenned. Ugye nem bntalmaztak? Remélem, nem törted el megint valakinek az orrát. Ha pedig nem az orát, akor remélem, rendben van az áldozatod ágyéka.-kuncogott magában.
~HaHaHa...-forgattam szemeim mosolyogva.-Nyugi anyi, minden rendben van. Itt vagyok Budapest-en, egy otelban. Egy híres bandának lesz itt koncertje, az ő magángépükkel jöttem, mivel a menetrend szerinti járat nem tudott elindulni, így visszakaptam a jegy árát és abból elvittek engem ide.-meséltem.-Ömm... vánál egy picit?-tudkoltam, miközben David-re néztem.
~Persze.-mondta anya bársonyos hangján.
-Ömm David.-szólítottam meg a férfit németül.
-Igen?
-Nálatok maradhatok, magí itt vagytok. Úgyis nyári szünet van.
-Ha a szüleidnek nem baj.-vont vállat mosolyogva, mire én kajánul elkezdtem vigyorogni, majd megint arcomhoz emeltem a készüléket.
~Itt maradhatok, a fiúkkal?-tudakoltam.
~Mennyi ideig?
~Háát ... egy-két hétig.-találgattam az ujjaiamt nézve.
~Van ott felnőtt?
~A menedzserük.-forgattam szemeimet mosolyogva.
~És megbízható?
~Írtó jó fejek egytől egyig, anya. Nem vagyok már kislány, hiszen tizenhét éves vagyok. És nem vagyok Piroska a farkasok közt.-forgattam ismét szemeimet.
~Akkor legyen.-sóhajtott.-De aztán hívj, a ha van valami. Jó?
~Jó.-mosolyogtam szenvtelenül.
~Szija, Bíborka.
~Szija, Hajnalka.-mosolygtam, végül letettem a telefont.